Hétköznapi hülyeségeink, khm...

Mi tagadás, már az elnevezés is sebezhető. Mert ott van ugyebár a curling, az egyértelmű. De ez... Mi ez? Műúszás?! Művészet + úszás? Műanyag + úszás? Érthetetlen...

A medence szélén megjelenik a csapat, általában nők vagy fiatal lányok (apropó, látott már valaki férfi műúszót?). Már a medence szélén, a vízbe ugrás előtt befeszítik a lábukat, és mint Ferenc József katonája, egyfajta "gárdaszerű" menetelést mutatnak be a gyér számú közönségnek. (Valószínűleg egyébként a családtagok, nagymamák, anyukák-apukák, és a potenciális udvarlók töltik meg az uszodát.)
Megjegyzem, a én vádlim már 2 perc után begörcsölne ilyen menetelés után.
No, aztán a lányok/asszonyok behuppannak a medencébe, egymás után, de szinte egyszerre. Orrukra valamilyen csipeszt aggatnak. Ami persze az egyetlen érthető elem ebben a csodálatos sportban.
A közönség visszafogott izgalommal követi az eseményeket.
Aztán befelé úsznak a medence közepére, és hirtelen lemennek a víz alá. A nézőtéren ekkor már szinte hallani a lélegzetet is, a szívek dobbanását, a sok nagyinak is - hosszú évek után - felmegy a vérnyomása.
Egyszercsak megszólal a zene első taktusa. És a lányok/asszonyok elkezdenek kapálózni a vízben. Elképesztő, libabőrös pillanatok! A zene és a mozdulatok ritmusa, valamint az értő közönség szurkolása tölti meg a párás termet. A néző hol a lábakat, hol a fejeket, hol a kezeket látja..., a víz felett. De egy a lényeg: mindig egyszerre!
Csodálatos ez a sport! Ki találhatta ki?!
A medencében szinte forr a víz, a néző már szinte nem tudja megkülönböztetni a lábat a kezektől, a fejet a fenéktől. Olyanok, mint egy új Rubik-játék. Sok mozdulat lehetséges, de csak egy, CSAK EGY a megoldás!
A legjobb műúszó csapatok már olyan elemeket is bemutatnak, hogy egy-egy játékos szinte kilő a vízből, és a fizikai törvényeket meghazudtoló kunsztokkal bizonyítják a pontozók számára: ők a bajnokság egyetlen esélyesei. (Apropó, vajon kik lehetnek a pontozók? Ki érti ezt a csodálatos sportot?)
Végül a zene utolsó taktusára a lányok/asszonyok lemerevednek, és néhány másodperc erejéig, mintha jégen/jégben "úsznának", befejezik a kűrüket.
A nézőtéren óriási tapsvihar, jöhet a pontozás...

A műúszás története
Hagyományosan amerikai sport a műúszás is. Egy lousianai kisvárosban, még az 1980-as évek elején kezdődött minden. A McKenneth család minden nyáron a nagymamához küldte az unokákat, akik szinte az egész vakációt az eredetileg skót bevándorló Betty nagyinál töltötték. A család olyan igazi amerikai volt: egészségesek, kommunikatívak, törekvők, és éppen ezért a felső tízezerhez tartoztak. John McKenneth-nek szoftverfejlesztő vállalkozása volt. Három lánya: Dorothy, Jessica és Hillary nagyon szerettek úszni, kicsi gyerekkoruktól kezdve jártak úszásra, de nyaranta a családi medenecét is rendszeresen reggeltől késő estig megtöltötték.
Az egyik forró nyári délután Betty nagyi vigyázott a három csenevész lányra, akik szokásukhoz híven marháskodtak a vízben. A nagyi a spanyol bejárónő segítségével a frissen mosott ruhákat és hatalmas lepedőket, ágyneműket teregette. Azonban egy rossz mozdulat következtében a teregetéshez szükséges csipeszeket, amelyek egy kosárban voltak,  vélelenül belerúgta a medencébe. Volt nagy kacaj, hahotázás!
A lányok azonban nem voltak restek, azonnal elkezdték a vízben összeszedni a műanyag kellékeket. Miután már majdnem mindet összeszedték, óriási ötletük támadt.
A három lány közül a legkisebb, Dorothy volt a legtalpraesettebb és legkreatívabb. A medence alján talált csipeszt az orrára csípte, és kikiáltotta a versenyt: "Ki tud leghosszabb ideig fejjel lefele lent maradni, és valami produkciót bemutatni a víz felett?". Na, igazi verseny kerekedett belőle, a lányok egymás után csípték össze orrlyukaikat, és mutatták be a frissen kitalált kűröket.
És megszületett a műúszás.

"Dem" - választolta egy újságírói kérdésre Kóka János, az SZDSZ frakcióvezetője, amely azt firtatta, megszavazzák-e az új adótörvényeket.

"Ne-m le-sz g-á-z!" - mondta lassan a Gazprom kommunikációs igazgatója, hogy mindenki megértse.

"Soha nem látott mélységbe csökkent a megítélésed" - mondta a legfrissebb közvélemény-kutatásra utalva Kovácsné, hajnalban, tök részegen hazaérő férjének.

Jól szituált, kisebb testi hibával rendelkező, zavaros szexuális beállítottságú, hiperaktív, önmagát érdekes személyiségnek tartó celebet keresünk jutalékos rendszerben, forgatáshoz. Érdeklődni "Benne lehetsz a tévében" jeligével a kiadóba küldött egész alakos fotót ábrázoló levéllel lehet.

"Te, nem akarsz véletlenül kimenni az Európai Parlamentbe?" - élcelődött az egyik országgyűlési képviselő frakciótársával, miután az megvette előtte az utolsó kolbászos szendvicset a büfében.

"Úúúú..., ez nagyon kafa, nagyon ment, apám!" - nyilatkozta a sajtónak Jankó Bence óvodás, miután kiszállt Veres János bácsi új szolgálati autójából.

1. Mindenkit gyűlölök, aki nem beteg.

2. Romantikával emlékszem vissza azokra a szocialista időkre, amikor a papírzsebkendő nem volt dörzspapírhoz hasonló. Mintha ráspollyal törölnék orrot.

3. A gondoskodást legbelül érzékelem, és jó, de kifelé már nem tudom kifejezni.

4. A betegség alatt többször eszembe jut, hogy kellene már írni egy végrendeletet.

5. Nem tűrök el semmilyen új típusú gyógyszert.

6. Rongáló hangulatot teremt bennem, ha a televízióban olyan reklám megy, ami azt próbálja kommunikálni, ha azt a gyógyszert bekapom, akkor már mehetek is a gyerekért - esőben! - az edzésre.

7. A politikusokat ezeken a napokon különösen utálom.

8. Csodálom a kisgyerekeket, akik náthásan is képesek játszani és nevetni.

9. Egyre megértőbb vagyok a menstruáció alatti kedélyállapotokkal kapcsolatban.

10. Megfogadom, hogy soha többet nem leszek náthás.

...Gyuriról a kiskakasról, aki belvárosi papagáj szeretett volna lenni.

Egyik reggel Gyuri, a kiskakas lázasan téblábolt a baromfiudvar közepén, és a számára létrehozott tan-szemétdomb teteje felé sandított. "Elmondjam? Ne mondjam?" - tekergette alsó taréját. Régóta úgy érezte már, szűk számára a vidéki élet, ahogyan mondani szokták a baromfiudvar lakói: "Túl sok a barom, kevés  a fi...".
Édesanyja, Tyúk anyu éppen friss szülése utáni depresszióban szenvedett, és nem mozdult ki a fészekből, ült és várt. Édesapja, a görög származású Kakkas korai munkakezdése után szokásos délelőtti sziesztáját töltötte.
Hosszas idő után Gyuri végül kihúzta magát, felső taréját a másik oldalra döntötte, felugrott a tan-szemétdomb tetejére, és elrikkantotta magát:
- Elég volt, nem bírom tovább! Édesanyám, édesapám! Én most bemegyek a városba, sőt a belvárosba!
Nagy riadalom támadt, összesereglett a baromfinépség, és csak figyeltek a szónoklásban  egyre jártasabb kiskakasra.
- Tudjátok ti, milyen jó élet van a belvárosban?! Tudtok ti egyáltalán bármit is erről a csodavilágról?! Színes kavalkád, benzingőz, beváráslóközpontok, állatdeledel-szakboltok...
Sorolta volna ő tovább, de megjelentek a szülei is. Tyúk anyu összecsapta a tollait, és könnyek közt rebegte: "Óh, Uram, irgalmazz, megbolondult a gyerekünk...". Kakkas pedig - hogy a botrány ne legyen még nagyobb, mint ami már így is - halkan, de határozottan fia felé sugdosott: "Gyere le, kisfiam, hallgass el..., majd megbeszélünk mindent....".
Azonban Gyuri nem figyelt apjára s anyjára, tovább szónokolt a plebsznek:
- Itt mi vár rátok? - mutatott körbe - Az első idegen állat a szomszéd utcában lévő keverék kutya...
Erre az összegyűlt nép hevesen elkezdett bólogatni. Gyuri egyre jobban belelendült: - És különben is, ti mind egyéniségek vagytok! De ezt itt, soha nem fogjátok látni...!
Egyre többen kezdték el törölgetni a szemüket, bizony Gyurinak nagy hatása volt... A szülei közben szemlátomást egyre idegesebbek lettek, Tyúk anyu már az idegösszeomlás szélén járt, Kakkas pedig egyre hangosabban követelte fia "visszatérését az életbe".
De ami ezután következett, arra senki sem gondolt. Gyuri egy váratlan szónoki fordulattal kibökte élete nagy keserűségét:
- Belvárosi papagáj akarok lenni..., és ezentúl szólítsatok Pityunak...
Csend lett, hosszú, kínos csend. Mindenki, még a verebek is a fán, visszafogták lélegzetüket. Na most mi lesz... Egyre többször fordultak Tyúk anyu és Kakkas felé, aztán vissza Gyurira, de egyikük sem tudott megszólalni...
Egyszercsak Kakkas erőt vett magán, és így szólt, mit szólt, rikoltozott:
- Tudod, hova mész te kisfiam, hogy akadjon meg a torkodon a hibrid kukorica! Hogy elvitt volna gyerekkorodban a gazdasszony rántottának! Oda mész te! - miközben ezt mondta, eszébe jutott Gyuri comming outja is... és ettől a gondolattól ledermedt, de aztán folytatta: - Hááát ezért neveltelek, ezért kaptál külön szemétdombot, ezért tanítottalak meg csipkedni?! Mit képzelsz te magadról, fiam?!
Be kell látni, bizony, ezekben a pillanatokban Gyuri nem látta túl hosszúnak a jövőjét. Leprörgött előtte, amint a házigazdák asztalán pörköltként tálalják fel kapros-túrós galuskával... A baromfi lakók is egyre jobban szétszéledtek, mindenkinek eszébe jutott valami fontos teendő.
- Gyere le! - kiáltotta határozottan Kakkas.
- Gyere fel! - szemtelenkedett Gyuri, ugyanis ezt már látta egyszer egy Bujtor István flmben.
Na Kakkasnak nem kellett több, felrohant az általa csak sámlinak nevezett tan-szemétdombra, és elkezdte csipkedni a fiát, ahogy kell, nagyon. Gyuri próbált védekezni, de hát lássuk be, ebben nehéz utánozni Ötvös Csöpit.
Gyuri végül visszatért a szülői házhoz. Aznap nem sokat beszéltek már. Tyúk anyu visszavonult a fészekhez, és pityergett magában. Kakkas pedig fél tyúkszemét mindig fián tartotta.
Nyugovóra tértek.

Éjjel
Gyuri nehezen szenderült álomra, arra gondolt, megszökik. Beleugrik egyik reggel a gazda Zsigulijának csomagtartójába, amikor az a városba megy. És új életet kezd..., de mire ezt tovább gondolta volna, elaludt.
Álmában végre megvalósult, amire mindig is vágyott. Belvárosi papagáj lett, gyönyörű színes tollakkal. Ketrecében a belvárosi lakás nappalijában mindent hallott, mindenről tudott: belvárosi ingatlanpanamákról, szavazatvásárlásokról, szmogriadóról, választókerületi határmódosításokról, jelzálogpiaci válságról, és arról is , hogy a háziasszony megcsalja a férjét, aki nem kevésbé volt "hűséges" feleségéhez. Tisztában volt a férfi vállalkozásainak adócsalási trükkjeivel, tudta, hogy kit igazolt le a Fradi, és ki a legcelebebb celeb.
Álmában azonban egyre rosszabbul érezte magát, mert bizony a 40x40 centiméteres kalitka szűknek bizonyult, és nem voltak barátai sem. Sőt, egyszer a háziak egy macskát vásároltak, aki az első napon már megüzente Gyurinak, "a gyomorsavam fog szétmarni, színeském!"... Egyik reggel pedig ennek konkrét jeleit is tapasztalta, mert a macska már a mancsával próbálta a kalitkazárat kinyitni... Gyuri egyre jobban félt, félt, remegett... És már a macska karmait érezte a nyakán, amikor álmából felriadva apja, hajnali 5 órai ébresztőjét hallotta.
Elmosolyodott: "Jó újra itthon..."
És soha többé nem akart más lenni, nem akart színesebb tolakkal és belvárosi ingatalanokkal, információkkal "ékeskedni". Jó volt itt, vidéken.

Eleve érthetetlen módon hülye szóról van szó... De ami tény, az tény: errefelé már január közepén bagzás van...

A macskáknak évente két szaporodási időszaka van (bagzás), egy tavasszal és egy ősszel, amely minimálisan 4-7 napig tart, amennyiben a nőstény vemhes lesz. A hímek péniszén hátrafelé mutató tüskék találhatók, melyek a pénisz kihúzásakor hozzáérnek a nőstény vaginájának falához. A nőstényt ez az ovuláció megkezdésére serkenti, de mivel erre nem minden esetben kerül sor, a nőstények ritkán esnek teherbe az első párzás során. A tüzelő nőstények több hímmel is párosodnak, így előfordulhat hogy az egy alomba tartozó kölykeik több apától származnak.
A szaporodási folyamat erős zajjal járhat, mivel mindkét állat hallatja a hangját. A zaj leginkább a harcoló macskák által kiadott hangokra emlékeztet.

A bagzás szó egyébként szerintem mást jelent. Bár kétségtelen a macskákkal és nemi életükel van összefüggésben, de másról szól.
Egyes népi hagyományok szerint valamikor a századelőn láttak az egyik székely faluban két macskát, a templomkertben. Eddig a történet nem lenne fura, de ez a két bundás erotikus táncokat lejtett, és - ne kerülgessük, mint macska a forró kását (na erről is beszélhetnénk...) - a hím tüskés péniszét betuszakolta a nőstény vaginájába. A helyi református lelkész szerint többször is. Állítólag emiatt el is maradt az istentisztelet, sőt, a szomszéd utcában lévő katolikus templom miséjéről is összeszaladtak az érdeklődő ifjoncak és meglettek, tapasztaltak.
Egyes krónikások szerint, amelyet állítólag a helyi plébános naplója is megerősít, a két macska az erotikus pásztoróra után leült a nagy gesztenyefa törzséhez, és rágyújtottak egy-egy szál cigarettára.
Ámulkodott, hüledezett az összesereglett nép, hittől, vallástól, kortól, nemtől függetlenül. Az egyik arra járó ártatlan gyermek pedig elkiáltotta magát: "Bagóznak a macskák!".

Na innen ered a szó..., szerintem.

A cikk témájára való tekintettel nem is merek ide rakni semmilyen képet.

Egyes történészek és tankönyvek (kisbetűs volt!) szerint 1530-ban, Milánóban fociztak először. Aztán veszedelmesen elterjedt az egész világon ez a teljesen érthetetlen sport (is).

Adott két banda, akik annyira hülyék, hogy nem tudják, ki kivel van egy csapatban, ezért más és más színű mezt kell felevenniük. Nagyon fontos: egy csapatban játszó játékos csak egy színű lehet, esetleg különböző árnyalatú, mert csak gondoljuk el, ha mindenki másik színű mezben van, akkor ugyanott vagyunk, mintha nem lenne meze senkinek.
Nos, tehát, van két csapat, különböző színű mezben. Van két kapu, a pálya két végén, nagyon messze. A két csapat kapusa nem látják egymást tisztán, de ha integetnek, akkor igen. Van a szép, zöld gyep, ami nagyon fog hiányozni. Erre valami meszes port rászórnak. A pálya szélén lévőt még lehet érteni, ott van a határa ugyebár, értsd: a lelátón már nem lehet játszani. De a pálya közepén is van felfestés: egy nagy kör a közepén, és a két kapu előtt egy-egy téglalap, meg egy félkörív. A legviccesebb a téglalap közepén lévő egy-egy fehér pötty... Tiszta hülyeség.
Van még egy játékvezető, aki mindig fekete mezben van, ami nem is csoda a játék komolyságára való tekintettel.

A játék menete
A fekete ruhás játékvezető belefúj a sípjába, és az egyik kezét előrnyújtja. Erre az egyik csapat két játékosa elindítja a labdát. Nagyon fontos: csak lábbal lehet hozzáférni a labdához! És innentől kezdve az egész egy nagy rendezetlen kavalkáddá alakul át. Az egyik csapat - mivel annyira bunkók - nem kérik el a másik csapattól a labdát, hanem el akarják venni, ráadásul a szabály szerint lábbal. A másik persze ezt nem hagyja, és akkor sem adná oda - mert ők is annyira bunkók -, ha szépen kérnék őket.
A játék fejlődése valamikor az ipari forradalom idején, amikor a termelékenység oly fontos tényezővé vált, radikális változásokon ment át. Valaki (nevét örök homály fedi) kitalálta, hogy a labdát be is lehet rúgni a kapuba. Annak idején nagyon vicces jelenetek sora bizonyította be a játék komplexitását: ugyanis nagyon sokan a saját kapujukba akarták bepréselni a labdát, saját kapusuk hüledezése mellett. Az akkori szabálymódosítás kapcsán egyértelművé vált, hogy a másik csapata kapujába kell berúgni a labdát. Még egyszer: a m-á-s-i-k cs-a-p-a-t k-a-p-u-j-á-b-a!
Az első időszakban még nagyon fegyelmezetlenek voltak a játékosok. Nem voltak posztok, így mindenki gólt akart rúgni, és ott akart futkározni, ahol a többiek is vannak. Aztán valaki kitalálta, hogy legyenek védők, középpályások és csatárok. Utóbbiak már régen is sokkal több pénzt kerestek, sokkal több nő szerette őket. A védők voltak a legpuhányabbak, a legbénábbak.
A játék lényege, hogy az nyer, aki többször juttatja be - szabályosan - a labdát az ellenfél kapujába.

Ma is érthetetlen
Már egész iparággá nőtte ki magát ez a hülye sport. Millirádokat keresnek a klubok és a játékosok. És a nézők milliárdokat fizetnek azért, hogy helyben nézhessék. Vannak olyan elfogult szurkolók is, akik nem átallanak még számítógépen vagy mobiltelefonon is játszani a labdarúgást.

Kedves Olvasó!
Nagyon hülye sport a foci, de egyszer próbálja ki, hátha megszereti.

"Újabb reformokra van szükség" - mondta Szabóné, Ilonka néni kisnyugdíjas unokáinak, és az étkező asztalra tette a csirkefarhát-pörköltet.

A kormányszóvivő sajtóközleményben cáfolta, hogy amikor a miniszterelnök azt mondta, "összefogásra van szükség", nem a rendszersen átszavazó ellenzéki képviselőkre gondolt.

"Be kell látni, belefáradtam a sztrájkba" - mondta Jankó Bence óvodás, és meghúzta a mellette álló lány copfját.

"Szeretkezz, ne fűts!" mozgalmat indítottak a nagycsaládosokat tömörítő szervezetek. Mint saját, belső kutatásaikra támaszkodva elmondták, a szexuális felfokozott állapotban akár 3-4 celsius fokkal is magasabb hőmérsékletet lehet elérni a lakásaikban.

- Mit hoztál ebédre? - kérdezte a mufurc ukrán gázipari munkás orosz társától.
- Káposztát, meg kenyeret - válaszolta neki melankolikusan a "szovjet testvér".
Aztán hosszú csend, a barakkon kívül csend, néma, orosz-ukrán hideg csend. Ketten vigyázták a gázszállítást és a csapokat. Az orosz elkezdte kanalazani káposztáját, melyet felesége készített neki, amikor 24 órás ügyeletre ment. Az ukrán nagyokat nyelt, de nem mert kérni. A barakkban meleg volt. Gázzal fűtöttek.
- Elzártad? - tette fel az ilyenkor szokásos kontrollkérdést az orosz.
- El.
Közben az ebéd kivégeztetett. A maradék kenyérrel törölgette ki szaftot, vagy ahogyan maguk között csak viccesen nevezték: a naftot, a naftogázt. Az ukrán kifelé nézett az ablakon, időnként nagyon bele tudott merülni a monumentális csövek, elzáró csapok látványába. - Egyszer még megfestem, meglásd - szűrte ki a fogai közül.
- Mit? - kérdezte a társ.
- Áhh, hagyjuk - kapta a választ a meg nem értett művész hangsúlyával.
Egyszercsak megcsörrent az ukrán mobilja. Hosszú másodpercekig zavarta eg az idilli, határszéli csendet, a monoton üzemi zajt. A hívott fél azonban nem vette fel. Nem volt szokása, ahogyan ő szokta mondani.
- Kiír számot? - kérdezte a szlávtárs.
- Ki, valami német körzet...
- Az nem számít - mélázott el az orosz, és elindult elmosni az ételhordó edényét.
Aztán újabb csörgés. Francia telefonszám.
- Lesz valami a tévében, Mester? - vicceskedett az orosz, miközben elpakolta edényét, és gondolatban már a holnapi ebédre koncentrált. A felesége ugyanis sült kolbászt ígért neki.
Az ukrán nem válaszolt, annyi közös év után kettejük között már nem volt mindig szükség verbális kommunikációra.
Az orosz kávét készített, az ukrán nagyon szerette kollégája feketéjét. Azt szokta ilyenkor mondogatni, hogy a fekete kenyeretek szar, de a kávétok az valami isteni.
Kitöltötték a fekete leveset, és kortyolgatták. Lelassult minden. Szinte a csövek zúgása is elcsendesedett. Elálmosodtak. Hát ledőltek. Egy óra nyálcsorgató alvás után az orosz felkelt..., mocorgott. Odasúgott az ukrán füléhez:
- Papa, most már adjunk újra gázt Európának és a Balkánnak..., mit szól?
Az ukrán nem nyitotta ki a szemét, úgy mormogott: - Ne, még ne, hadd vicceljük még meg egy kicsit őket...
Az orosz enyhe félmosollyal a szája szélén kiindult pisilni a szokásos tölgyfa felé...

Új sorozatot indít honlapunk. Bemutatjuk a legérthetetlenebb, azaz leghülyébb sportokat a világon. Elsőként a curling-et, ami állítólag a nők kedvence, de a férfiak is szeretik, ...nézni.

Adott egy cél, meg valami nehéznek tűnő masszív korong. Olyan, mint egy II. világháborús akna. Meg jég. Sok jég. Kell hozzá még valami felmosó partvis, ronggyal a végén, ahogyan otthon is. Nők is játsszák. Állítólag jobban, mint a férfiak, ami nem is csoda. Vagy csoda?

A játék menete
Az egyik játékos hosszan gondokoldik az aknával a kezében, de persze mivel az nagyon nehéz (és talán veszélyes is), a jégen tartja, de féltérdre ereszkedve néz előre, mereven. (Gyanítható, ilyenkor eszébe jutnak a kifizetetlen számlák, a legutóbbi coitus, vagy a nagymama császármorzsája...) A másik játékos a mintegy 20-30 méterrel arrább lévő, a grafikai kör környékén sétál, uncsizik. Két további játékos a felmosóval a kezében nézi a másik kettőt. Valószínűleg arra gondolnak, hogy a másik két társuk mire gondol.
Aztán egyszercsak az aknás elkezd kiabálni, és elindítja az aknát a kezéből, előre, a körök felé. Erre - szinte varázsütésszerűen (gyönyörű jelenet, a curling legszebb pilanatai!) - a két seprűs elkezdi felmosni a jeget. Egyszer nagyon gyorsan, aztán lassabban, majd szinte leállnak, esetenként újra, ahogyan a taktika megköveteli.
A köröknél álló játékos egyre jobban várja az aknát, már nagyon ideges (gondolom, a bomba hatásától fél, ez egy nagyon veszélyes játék!), de végül nem csinál semmit. Ami köztünk szólva, nem is csoda, mégiscsak ő áll az akna végén...
Az akna beérkezik a körbe, vagy ellök egy másik aknát, vagy túlszalad, vagy beáll a körbe. Fantasztikus jelenetek ezek! Közben az akna elindítója elképesztő módon üvölt, végig bíztatja a társakat és az aknát, erre a többiek is elkezdenek üvölteni, a közönség örjöng!!!
Végül az akna ott marad, ahová gurult. Jöhet a másik csapat...

A curling története
Curt Ling, Amerikába emigrált kínai autóipari gyármunkás találta ki a játékot, valamikor az 1970-es évek végén. Mr. Ling egyik reggel a kertes háza előtti járdát szerette volna lesepregetni. Igen ám, de az éjszaka ónos eső esett, ami a járdára fagyott. Mr. Ling szeretett volna eljutni a postaládájáig, ahol kedvenc újságja, a China Daily lapult. Elindult, de a járda egyre jobban csúszott. Végül ugyan elért a postaládáig, de vissza már nem tudott jönni. Ekkor a frissen ébredő felesége kávéval és friss pirítóssal akart kedveskedni férjének, de mivel ő nem akarta megpróbálni a csúszós útszakaszt, azt találta ki, hogy egy kosarat küld az urának. A kosarat megtöltötte egy termosz friss kévéval, több csomag pirítóssal, lekvárral (Mr. Ling kedvence!), tejjel, cukorral. Mrs. Ling a kosarat elindította férje felé, a jégen, de mivel nem volt pontos a gurítása, ezért előre szaladt, és az otthoni partvissal gyors ütemben kezdte a jeget fényesíteni, amely így eljutott hőn szeretett férjéhez. Eközben a gyerekeik az ablakból őrült sinkogatással szurkoltak apának és anyának. Nagyszerű pillanat volt! A curling születésnapja.

- Nem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni, hogy rosszabbul alakul a gazdaság, és ez értelemszerűen befolyásolja a Mikulásra és a karácsonyra szánt pénzügyi keretet is - nyilatkozta az Álhírek.hu-nak Szabó Anna Hanna, az óvodás kislányokat tömörítő Óvodás Lányok Érdekvéldelmi Egyesületének, az OLÉ-nak az elnöke.

Mint hírportálunkon már többször beszámoltunk az ügyről, az ország óvodáiban több érdekvédő szervezet hangoztatta véleményét a gazdasági-pénzügyi válsággal kapcsolatban, amely a közlegő ünnepek ajándékozási szokásaira is hatással van vagy lehet.
Szabó Anna Hanna, egyébként középső csoportos óvodás szerint a fiúknak nincsen igazuk, amikor kompromisszumok nélkül követelik az ajándékokat, figyelmen kívül hagyva a súlyos gazdasági recessziót. - Ez nonszensz - fakadt ki az elnök szokásos, év végi sajtóbeszélgetésén. - A fiúk nagyon sokszor erőszakosak és durvák, lelkük korántsem cizellált, mint a mienk, és nem rendelkeznek érzelmi intelligenciával sem, sokszor fogalmuk sincs az egészről!

Az OLÉ jövő évi programjában éppen ezért tervez egy, az óvodás fiúk számára összeállított személyiségfejlesztő és pénzügyi tréninget, emellett a hajhúzás- és a szoknyafelemelés elleni intenzív képzést is kötelezővé tennék nekik. Lapunk úgy tudja utóbbi tréning ügyében az Óvónénik Érdekvédelmi Szervezet (OVéSZ) üdvözli a kezdeményezést és kész csatlakozni a programhoz. Az OvIÉSz lapzártánkig nem reagált a lányok felvetésére. Jankó Bence csupán annyit árult el, vizsgálják a javaslatot, és ha időszerű, visszatérnek rá, és válaszolnak. Az ajándékozással kapcsolatban azért elmondta, nem értenek egyet a hisztis lányokkal: - Ami jár, az jár - tette hozzá.