Tisztelt nénik és bácsik, kedves haverjaim!
Ha lassan is, de elérkezik a várva várt tavasz, a megújulás jelképe. Nekünk óvodásoknak nemcsak azért fontos, mert kiszabadulhatunk a kertbe rohangálni, hanem mert végre saját kezünkbe vehetjük a sorsunkat.
Új választás, új esélyek, és remélhetőleg új óvónénik.
Azért jöttünk ma össze, hogy megmutassuk a szülőknek, a nyugdíjasoknak és különösen az óvónéniknek, hogy erősek vagyunk.
Azért jöttünk ma össze, hogy megbeszéljük dolgainkat.
Azért jöttünk ma össze, hogy ország-világ előtt elmondjuk, mit fogunk tenni, ha a választó polgárok akaratából kormányzóképes erő leszünk.
Tisztelt nénik és bácsik, kedves haverjaim!
Ami eddig történt ebben az országban, az az óvodások számára elfogadhatatlan. Elég volt!
Követeljük, hogy mi választhassuk meg az óvónénik személyét!
Követeljük, hogy szereljenek fel minden óvodát csoki raktárral!
Követeljük, hogy ne kelljen lefeküdni aludni este 8 után sem!
Követeljük, hogy csak meséket adjanak a hazai televíziók!
Követeljük, hogy bármikor hallgathassuk a Belga együttes lemezeit!
Elég volt a látszat demokráciából! Bele akarunk szólni a világ és a család dolgaiba! Mert mi is itt vagyunk! És itt leszünk!
Elég volt az óvónénik diktatúrájából!
Elég volt a kötelező délutáni alvásból!
Elég volt a tökfőzelékből!
Elég volt a Nagyihoz lepasszolásból! Megyünk, ha akarunk!
A magyar óvodások egy új országot akarnak felépíteni, amiben ránk számíthatnak.
Olyan országot, ahol büntetlenül lehet meghúzni a lányok haját.
Olyan országot, ahol az óvónénik nemcsak a jogaikat ismerik, de a kötelezettségeiket is!
Olyan országot, amelyben a LEGO bolt nem zár be este 10-kor!
Olyan országot, ahol szabadon rohangálhatunk az úttesten is!
És olyan országot, ha meghallgatnak bennünket, ahol nem kell dolgoznia a szüleinknek, ahol anyáink és apáink csak velünk játszanak és körülöttünk sürgölődnek.
Ha Ti is ezt gondoljátok, április 11-én szavazzatok az óvodásokra!
