Hétköznapi hülyeségeink, khm...

- Mit hoztál ebédre? - kérdezte a mufurc ukrán gázipari munkás orosz társától.
- Káposztát, meg kenyeret - válaszolta neki melankolikusan a "szovjet testvér".
Aztán hosszú csend, a barakkon kívül csend, néma, orosz-ukrán hideg csend. Ketten vigyázták a gázszállítást és a csapokat. Az orosz elkezdte kanalazani káposztáját, melyet felesége készített neki, amikor 24 órás ügyeletre ment. Az ukrán nagyokat nyelt, de nem mert kérni. A barakkban meleg volt. Gázzal fűtöttek.
- Elzártad? - tette fel az ilyenkor szokásos kontrollkérdést az orosz.
- El.
Közben az ebéd kivégeztetett. A maradék kenyérrel törölgette ki szaftot, vagy ahogyan maguk között csak viccesen nevezték: a naftot, a naftogázt. Az ukrán kifelé nézett az ablakon, időnként nagyon bele tudott merülni a monumentális csövek, elzáró csapok látványába. - Egyszer még megfestem, meglásd - szűrte ki a fogai közül.
- Mit? - kérdezte a társ.
- Áhh, hagyjuk - kapta a választ a meg nem értett művész hangsúlyával.
Egyszercsak megcsörrent az ukrán mobilja. Hosszú másodpercekig zavarta eg az idilli, határszéli csendet, a monoton üzemi zajt. A hívott fél azonban nem vette fel. Nem volt szokása, ahogyan ő szokta mondani.
- Kiír számot? - kérdezte a szlávtárs.
- Ki, valami német körzet...
- Az nem számít - mélázott el az orosz, és elindult elmosni az ételhordó edényét.
Aztán újabb csörgés. Francia telefonszám.
- Lesz valami a tévében, Mester? - vicceskedett az orosz, miközben elpakolta edényét, és gondolatban már a holnapi ebédre koncentrált. A felesége ugyanis sült kolbászt ígért neki.
Az ukrán nem válaszolt, annyi közös év után kettejük között már nem volt mindig szükség verbális kommunikációra.
Az orosz kávét készített, az ukrán nagyon szerette kollégája feketéjét. Azt szokta ilyenkor mondogatni, hogy a fekete kenyeretek szar, de a kávétok az valami isteni.
Kitöltötték a fekete leveset, és kortyolgatták. Lelassult minden. Szinte a csövek zúgása is elcsendesedett. Elálmosodtak. Hát ledőltek. Egy óra nyálcsorgató alvás után az orosz felkelt..., mocorgott. Odasúgott az ukrán füléhez:
- Papa, most már adjunk újra gázt Európának és a Balkánnak..., mit szól?
Az ukrán nem nyitotta ki a szemét, úgy mormogott: - Ne, még ne, hadd vicceljük még meg egy kicsit őket...
Az orosz enyhe félmosollyal a szája szélén kiindult pisilni a szokásos tölgyfa felé...