Sorozatunkat egy igazi férfisoviniszta játékkal folytatjuk. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy mostanság ha női versenyző fordul meg a kártya asztal mellett, azonnal hír lesz belőle. Többen, leginkább férfiak, csalással vádolják az ilyen nemű versenyzőt, amit - szerintük - a nők szépségére és figyelemelterelő idomaira alapoznak.
No, de nézzük csak, ezeken kívül miről is szól a póker?
A játék elengedhetetlen elemei: egy pakli kártya. Itt meg is állhatnánk, de ezentúl ugyanilyen fontos a cigaretta és füstje, a zöld asztal, a játékosok feje fölött lógó ringó lámpa, a napszemüveg és a félmosoly. Zárt, nem nyilvános körökben a whisky-s pohár is.
A játékosok száma a játék szempontjából nem releváns, tök mindegy. Sportszakírói pályafutásom alatt nagyon sokszor próbáltam már kideríteni, hogy hány főnek kell játszani, de nem kaptam érdemben választ. Tehát, akinek van kedve és éppen nem mosogat az ebéd után vagy pelenkáztat, az tegye meg az első lépést e nagyszerű és érthetetlen játék felfedezéséhez.
A játék menete
A játékosok bemennek egy sötét szobába, ahol egy erős fényű, nem energiatakarékos lámpa alatt már várja őket egy osztónak nevezett tótum-faktum. Mindenki nagyon kedves, mosolyognak, kezet ráznak, néhány kedves szó is elhangzik.
Aztán helyet foglalnak, néha ezt sorsolással döntik el, egyes személyiségfejlesztő intézetekben az ismert székfoglalós játékkal, azaz a játékosoknak az asztal körül kell sétálniuk, de eggyel több játékos van, mint szék. A tótum-faktum elkiáltja magát, amire mindenkinek le kell ülnie az előtte lévő székre. Akinek nem jut, kiesett, és ő nem játszhat.
Ha már mindenki elfoglalta a helyét, tótum-faktum színes zsetonokat osztogat a játékosoknak. Ennek a játékosok örülnek. (Egyes legendák szerint történt egyszer, hogy egy játékos felkapta a zsetonokat és elszaladt vele, de ő állítólag nem élt sokáig...)
No, ekkor minden résztvevő elkezdi a kezével birizgálni a zsetonokat, rakosgatja egymás tetejére, egymás mellé, és láthatóan feszültté válik. Mai napig nem tudtam rájönni, miért, ugyanis ezt követően tótum-faktum kártyát is ad nekik.
Amikor a lapokat megkapták, mindeki egyszerre lesz gondterhelt. Állítólag ez a pókerarc, hát nem tudom... Én akkor szoktam így kinézni, amikor csekkeket kapok.
Aztán a játék belendül: az egyik játékos beszól tótum-faktumnak, aki erre annyira beszarik, hogy ad neki még kártyát. Sokan ezen felbátorodnak, és ők is kérnek. Vannak gyávák, akik nem mernek kérni, és a már előre kiosztott lapokat is visszaadják tótum-faktumnak. A játék ősi hagymománya, hogy a többi játékos ezt nem kommentálja, még az arcával sem, vélemény nyilvánítás nincs, pedig elég nevetséges.
Aztán egyre többeknek száll inukba a bátorság, és adják vissza a lapjaikat. Fontos tudni, hogy a játék közben sokan adnak néha egy-egy, vagy több zsetont szegény tótum-faktumnak, aki ezt még meg sem köszöni, hanem beteszi a többi közé. Elképesztő.
A játék végén általában a legkitartóbbat a többiek megsajnálják, és neki adják az asztal közepén halmozódó zsetont, a győztes ennek örül, akárcsak tótum-faktum, aki megkapja az összes kártyalapot.
Néhányan szomorúak, és elmennek, a győztes pedig örül. Mi nem tudjuk, minek, de biztos nagyon szép játék.
