...Gyuriról a kiskakasról, aki belvárosi papagáj szeretett volna lenni.
Egyik reggel Gyuri, a kiskakas lázasan téblábolt a baromfiudvar közepén, és a számára létrehozott tan-szemétdomb teteje felé sandított. "Elmondjam? Ne mondjam?" - tekergette alsó taréját. Régóta úgy érezte már, szűk számára a vidéki élet, ahogyan mondani szokták a baromfiudvar lakói: "Túl sok a barom, kevés a fi...".
Édesanyja, Tyúk anyu éppen friss szülése utáni depresszióban szenvedett, és nem mozdult ki a fészekből, ült és várt. Édesapja, a görög származású Kakkas korai munkakezdése után szokásos délelőtti sziesztáját töltötte.
Hosszas idő után Gyuri végül kihúzta magát, felső taréját a másik oldalra döntötte, felugrott a tan-szemétdomb tetejére, és elrikkantotta magát:
- Elég volt, nem bírom tovább! Édesanyám, édesapám! Én most bemegyek a városba, sőt a belvárosba!
Nagy riadalom támadt, összesereglett a baromfinépség, és csak figyeltek a szónoklásban egyre jártasabb kiskakasra.
- Tudjátok ti, milyen jó élet van a belvárosban?! Tudtok ti egyáltalán bármit is erről a csodavilágról?! Színes kavalkád, benzingőz, beváráslóközpontok, állatdeledel-szakboltok...
Sorolta volna ő tovább, de megjelentek a szülei is. Tyúk anyu összecsapta a tollait, és könnyek közt rebegte: "Óh, Uram, irgalmazz, megbolondult a gyerekünk...". Kakkas pedig - hogy a botrány ne legyen még nagyobb, mint ami már így is - halkan, de határozottan fia felé sugdosott: "Gyere le, kisfiam, hallgass el..., majd megbeszélünk mindent....".
Azonban Gyuri nem figyelt apjára s anyjára, tovább szónokolt a plebsznek:
- Itt mi vár rátok? - mutatott körbe - Az első idegen állat a szomszéd utcában lévő keverék kutya...
Erre az összegyűlt nép hevesen elkezdett bólogatni. Gyuri egyre jobban belelendült: - És különben is, ti mind egyéniségek vagytok! De ezt itt, soha nem fogjátok látni...!
Egyre többen kezdték el törölgetni a szemüket, bizony Gyurinak nagy hatása volt... A szülei közben szemlátomást egyre idegesebbek lettek, Tyúk anyu már az idegösszeomlás szélén járt, Kakkas pedig egyre hangosabban követelte fia "visszatérését az életbe".
De ami ezután következett, arra senki sem gondolt. Gyuri egy váratlan szónoki fordulattal kibökte élete nagy keserűségét:
- Belvárosi papagáj akarok lenni..., és ezentúl szólítsatok Pityunak...
Csend lett, hosszú, kínos csend. Mindenki, még a verebek is a fán, visszafogták lélegzetüket. Na most mi lesz... Egyre többször fordultak Tyúk anyu és Kakkas felé, aztán vissza Gyurira, de egyikük sem tudott megszólalni...
Egyszercsak Kakkas erőt vett magán, és így szólt, mit szólt, rikoltozott:
- Tudod, hova mész te kisfiam, hogy akadjon meg a torkodon a hibrid kukorica! Hogy elvitt volna gyerekkorodban a gazdasszony rántottának! Oda mész te! - miközben ezt mondta, eszébe jutott Gyuri comming outja is... és ettől a gondolattól ledermedt, de aztán folytatta: - Hááát ezért neveltelek, ezért kaptál külön szemétdombot, ezért tanítottalak meg csipkedni?! Mit képzelsz te magadról, fiam?!
Be kell látni, bizony, ezekben a pillanatokban Gyuri nem látta túl hosszúnak a jövőjét. Leprörgött előtte, amint a házigazdák asztalán pörköltként tálalják fel kapros-túrós galuskával... A baromfi lakók 
is egyre jobban szétszéledtek, mindenkinek eszébe jutott valami fontos teendő.
- Gyere le! - kiáltotta határozottan Kakkas.
- Gyere fel! - szemtelenkedett Gyuri, ugyanis ezt már látta egyszer egy Bujtor István flmben.
Na Kakkasnak nem kellett több, felrohant az általa csak sámlinak nevezett tan-szemétdombra, és elkezdte csipkedni a fiát, ahogy kell, nagyon. Gyuri próbált védekezni, de hát lássuk be, ebben nehéz utánozni Ötvös Csöpit.
Gyuri végül visszatért a szülői házhoz. Aznap nem sokat beszéltek már. Tyúk anyu visszavonult a fészekhez, és pityergett magában. Kakkas pedig fél tyúkszemét mindig fián tartotta.
Nyugovóra tértek.
Éjjel
Gyuri nehezen szenderült álomra, arra gondolt, megszökik. Beleugrik egyik reggel a gazda Zsigulijának csomagtartójába, amikor az a városba megy. És új életet kezd..., de mire ezt tovább gondolta volna, elaludt.
Álmában végre megvalósult, amire mindig is vágyott. Belvárosi papagáj lett, gyönyörű színes tollakkal. Ketrecében a belvárosi lakás nappalijában mindent hallott, mindenről tudott: belvárosi ingatlanpanamákról, szavazatvásárlásokról, szmogriadóról, választókerületi határmódosításokról, jelzálogpiaci válságról, és arról is , hogy a háziasszony megcsalja a férjét, aki nem kevésbé volt "hűséges" feleségéhez. Tisztában volt a férfi vállalkozásainak adócsalási trükkjeivel, tudta, hogy kit igazolt le a Fradi, és ki a legcelebebb celeb.
Álmában azonban egyre rosszabbul érezte magát, mert bizony a 40x40 centiméteres kalitka szűknek bizonyult, és nem voltak barátai sem. Sőt, egyszer a háziak egy macskát vásároltak, aki az első napon már megüzente Gyurinak, "a gyomorsavam fog szétmarni, színeském!"... Egyik reggel pedig ennek konkrét jeleit is tapasztalta, mert a macska már a mancsával próbálta a kalitkazárat kinyitni... Gyuri egyre jobban félt, félt, remegett... És már a macska karmait érezte a nyakán, amikor álmából felriadva apja, hajnali 5 órai ébresztőjét hallotta.
Elmosolyodott: "Jó újra itthon..."
És soha többé nem akart más lenni, nem akart színesebb tolakkal és belvárosi ingatalanokkal, információkkal "ékeskedni". Jó volt itt, vidéken.
